A Kivándorlás – A külföldre költözés pszichológiája

A magyar kultúra és magyar sors része a költözés, a helyváltoztatás. A magyar kultúrkörben és népmesékben számtalanszor szerepel a vándorlás, a mozgás, a költözés, legyen szó a haza megkereséséről, honfoglalásról, királyfiak "szerencsét próbáló" vándorlásról, a 20. század disszidálásairól, menekülésről, amiről szinte minden magyar családban van egy közvetlen, vagy közvetett történet, és természetesen a jelenkori, Európán belüli költözésekről, vendégmunkásságról.

A KSH adatai szerint tavaly közel 36 ezer fő hagyta el az országot, ami 2010 óta a legtöbb. Az elmúlt 13 évben összesen több, mint 320 ezren hagyták el az országot, ami két Szeged lakossága. A kiköltözés céljai természetesen sokfélék lehetnek: van aki rövidebb időre, munkavállalás miatt költözik ki, van aki tanulmányok miatt, és vannak, akik letelepedési céllal, hosszabb időre, vagy akár örökre indulnak el. 

A külföldre való költözés

"Fel tudod fogni a földrajz szomorúságát?" - teszi fel a költői kérdést Michael Ondaatje, és ezzel rávilágít arra, hogy a költözéssel érzések, belső, lelki folyamatok, is elindulnak. 

A külföldre költözés gyökeres változást jelent, hiszen a kivándorló valóban kiszakítja magát az addigi közegének táptalajából, és áthelyezi ez addig ismeretlen környezetbe. A költözés az élet minden területére kihat: a családi, baráti kapcsolatokra, a munkára, a párkapcsolatra, a társadalomban elfoglalt helyre, a nyelv, kultúra ismeretre, az önbizalomra, az énképre, és úgy általánosan a pszichológiai jóllétére.

Mivel a változás minden esetben folyamat, ezért csak folyamatként tudunk róla beszélni. Ebben a bejegyzésben mesterségesen szakaszokra bontom a folyamatot, hogy minél szemléletesebben be tudjam mutatni. Ám a valóságban ezek a szakaszok nem ilyen egyértelműek, könnyen lehet, hogy nem is ilyen sorrendben mennek végbe, vagy egészen máshogy alakulnak. Itt is elmondható, hogy ahány ember, annyi fajta kivándorlás, kiköltözés.

• Fontolgatás előtti szakasz

A konkrét tervezést sok minden megelőzi. Ez még az az időszak, amikor még nem gondolkodunk a kiköltözés potenciális lehetőségén. Lehet, hogy már elkezdenek gyűlni azok a hatások, amik később motivációk lesznek, egyelőre viszont még nem megfogalmazottak, nem mutatnak a kiköltözés lehetőségének irányába. Lehet, hogy beszélgetésekben felmerül, a családban, barátok közül van, aki már külföldre költözött, ám mégsem valós lehetőségként gondolunk rá.

• Menjek, vagy maradjak? - kiköltözés fontolgatás, döntés hozás

Ez már egy tudatosabb szakasz. A kiköltözés gondolata szöget üt a fejünkben és egy valós lehetőségként gondolunk rá. Összegyűlnek azok a húzó és taszító erők, amiket összességében motivációnak nevezünk. A húzó faktorok azok, amik miatt egy adott országba szeretne költözni az egyén, ilyen lehet a jó karrier/ oktatási lehetőség, nyelvismeret, jó szociális ellátás, önállósodási lehetőség; a taszító faktorok pedig azok, amik miatt el akarja valaki hagyni a származási országát (pl.: rossz gazdasági helyzet, diszkrimináció, fenyegetettség). Mindezen praktikai okokat átszövik az érzéseink: izgalom, kíváncsiság, düh, félelem stb. Már a fontolgatás is egy komplex érzelmi helyzet.

A kiköltözés oki nagyon nagy hatással lehetnek a külföldön való életre és az ottani társadalommal való kapcsolatra, hiszen meghatározzák a külföldön való életünk célját: új otthont keresünk, gazdasági tőkét akarunk szerezni, vagy jobb karrier lehetőséget?

A fontolgatás egy tudatos folyamat, elkezdjük latolgatni a lehetőségeket. Elkezdünk azon gondolkodni, hogy hova is költöznénk? Mennyire közel, vagy távol? Hol vannak lehetőségeink, kapcsolataink? Mennyi időre és mi célból költözünk? Pár hónapra, vagy örökre? A kiköltözéskori életkor és családi helyzet is nagyon meghatározza a kinti életet és a beilleszkedést, alkalmazkodást.

A tervezés mögött meghúzódnak az elvárásaink: jobb esetben úgy érezzük, hogy többet tudunk kapni a költözéssel, mint amit a maradással kapnánk. Valamilyen szinten ez meg fogja érni nekünk.

Személyiségtől és adott helyzettől is függ, hogy ez a fontolgatás, döntési időszak milyen hosszúra nyúlik el. Van, aki egy jó ötlettől, vagy lehetőségtől vezérelve fejest ugrik a kiköltözésbe, más hónapokig, vagy akár évekig fontolgatja a döntést. Sokaknak maga a döntés lehetősége az, ami ad egy felszabadulást, biztonságot ad.

• Felkészülés és a költözés

Valószínűbb, hogy azok döntenek a kiköltözés mellett, akik úgy látják, hogy jól járnak a kiköltözéssel, vagy úgy érzik, hogy nincs más választásuk.

A kiköltözés azonban mindig nehézségekkel és veszteségekkel jár. A kiköltözés körül eleinte praktikus nehézségekkel: munkakeresés, szállás keresése, a költözés bürokratikus folyamatai, munkavállalói engedély, lakcím változás, egészségbiztosítás. Az adminisztráció legtöbbször időszakos, pár évre szól és a kint tartózkodás alatt, egészen az állampolgárság megszerzéséig időnként meg kell ismételni. Ezek célországokként változnak, de egy közös bennük: komoly utánajárást kívánnak, bizonytalanság érzését és jelenős stresszt és szorongást tudnak okozni.

A felkészülés része lehet az itthoni dolgok elrendezése, albérlet felmondása, ház kiadása, eladása, felmondás, búcsú a barátoktól, rokonoktól.

A felkészülés és elindulás lehet felszabadító és szomorú is egyszerre, hiszen magunk mögött hagyjuk az otthonunkat, hosszabb időre elköszönünk szeretteinktől. Lehet ijesztő, különösen, ha nem ismerjük a cél országot, a cél várost, de lehet izgalmas is, tele új lehetőségekkel, jobb perspektívákkal. Összességében ez a költözés környéki időszak egy ambivalens időszak, amikor több ellentétesnek tűnő érzés és gondolat kavarog bennünk.

• A kinti élet

A mézes hetek. Az önként vállalt kiköltözés első heteiben, hónapjaiak megvan az euforikus varázsa. Hiszen a kiköltözés maga egy sikerélmény lehet: megvalósítottam egy álmomat, vagy tervemet! Ekkor elöntheti az embert a hatékonyság, az önállóság és a büszkeség érzése.

Az új város, az új kultúra és az új emberek, nyelv, felszabadítóan hathat. Olyan, mint egy nyaralás: az otthon terheit, elvárásait letehetjük a vállunkról, fellélegezhetünk. Mivel minden új, a figyelmünk sokkal inkább a jelen körülményeire irányul: a színek színesebbek, a hangok gömbölyűbbek és elevenebbek, jobban a jelenben tudunk maradni és minden izgalmasnak és elevennek tűnhet. Új szokásokat alakíthatunk ki, új helyeket fedezhetünk fel, új embereket ismerhetünk meg és saját magunkat is kipróbáljuk egy új helyzetben. Kiszabadulunk a szürke hétköznapok gondolataiból, a jövő szorongatásából és a múlt nyomasztásából: lehetőséget kapunk, hogy kézbe vegyük az életünket. Tevékenyebbek lehetünk, kíváncsibbak, mint ezelőtt, élettel telibb, pezsgőbbek.

A kiköltözés mézes hetei az új országgal, kultúrával való kapcsolatunkban fontosak lehetnek, hiszen az első benyomások sokszor a legerősebbek.

A kezdeti újdonságok idővel leülepednek, hétköznapokká szelídülnek. Új tapasztalatok érnek minket, a külföldre költözés egyre reálisabbá és valóságosabbá válik, ahogy megszilárdul a lábunk alatt a talaj. Ez több nehézséget is hozhat magával: csalódásokat, veszteségeket, bűntudatot, krízist.

• Csalódások

Ha pontos és magas elvárásokkal érkezünk az új országba, az könnyen csalódást okozhat. Ezek könnyen lehetnek sztereotípiák, mint például, hogy az angolok udvariasak; az amerikaiak olyan nyitottak és barátságosak, mint a Jóbarátokban; Párizs egy végtelenül romantikus és elegáns város, a finnek boldogok és közvetlenek, tehát olyan általánosított képek, amiket a filmek, a szociális média, vagy dalok sugároznak felénk. De magunk felé is lehetnek elvárásaink: odakint aktívabb leszek, többet fogok sportolni, egészségesebben élek, barátságosabb leszek a munkatársaimmal, végre megtalálom a helyem, vagy egyáltalán: könnyen és gyorsan megtanulom a helyi nyelvet, belerázódok a helyi szokásokba és életvitelbe. Ezek nem reális és túl magas elvárások lehetnek, amik aztán csalódásokhoz vezethetnek. Érdemes ezekkel tisztában lennünk és minél őszintébben szembenéznünk az elvárásainkkal és azok valóságosságával, hogy ne legyünk törékenyek.

• Veszteségek

A külföldre költözés mindenképpen veszteségekkel járhat. Habár az új technológiákkal a videóhívás segítségével a távolság könnyen áthidalhatóvá válik, a földrajzi távolság, esetleg eltérő időzónák, napi rutin stb. miatt megváltozhat a kapcsolatok dinamikája és fenntarthatósága. Videó hívásban máshogy alakulhatnak a beszélgetések, mint spontán találkozás alatt. Nagy, több emberes találkozókat nehezebb internetes kapcsolattal összehozni, illetve a maguk spontaneitásában élvezni. Nem is beszélve a családi ebédek illatairól, ízeiről. A közös programok, mint kirándulás, színház, koncertek, nyaralások sem megoldhatóak. Nem minden családtaggal megoldható a videóbeszélgetés: kisgyerekekkel, babákkal, ahol a testi kontakt és a közös játék fontos, ez nem áthidalható, illetve a házi kedvencekkel sem tudunk így kapcsolódni. Meglepő, hogy külföldi diákok számára sokszor a veszteségek, a hiány éppen a háziállatokkal való kapcsolatban mutatkozik meg legerősebben!

Sokszor nem is csak élő kapcsolatokat, vagy szokásokat veszítünk el, hanem lehetőségeket. Ha nem is voltunk nagy színházba, vagy koncertre járók otthon, mégis közel volt a lehetőség: kedvenc magyar zenekarunk lehet, hogy kéthavonta játszott a városunkban, amire bármikor elmehettünk volna, és habár nem mentük el egyszer sem, mégis a részesei voltunk a lehetőségnek.

Veszteség lehet a szokások elvesztése: elveszik a hely, ahol mindenen nap kávézunk munka után, nem tudjuk magunkkal vinni a parkot, ahol futni szoktunk, megváltozik a napi ritmus, új munkahelyre kerülünk. Habár a globalizálódó világban az üzletek és a nagy márkák szinte minden országban jelen vannak, mégis lehet, hogy nem találjuk kedvenc samponunka, kedvenc drogériánkat, más márkák vesznek minket körül. Mások az ízek, másmilyen a levegő, máshogyan megy le a nap és még az évszakoknak is más illatuk van. A világ bármely táján, bármely városban is próbáltam gulyáslevest főzni a nemzetközi barátaimnak, és bármilyen alaposan is válogattam ki az alapanyagokat, valahogy mégis más íze lett. Ha Törökországban főztem, törökösebb, Olaszországban olaszosabb, Angliában angolosabb. Lehet ezeket persze pótolni, nemzetközi boltokban túrórudit és párizsit venni, de akkor már mást fog jelenteni a túrórudi és a párizsi, más lesz az, ahogyan beleharapunk és más lesz az érzete is. Ezek a jelentésváltások, vagy jelentőségváltások nem feltétlenül kiemelkedőek, de mégis megülepedhetnek hétköznapjaink mélyén.

• Bűntudat

Amikor elköltözünk nem csak mi távolodunk el az otthontól, nem csak mi veszítünk el bizonyos kapcsolati minőségeket, hanem mások is elveszítenek minket. A fizikai jelenlétünk és segítésünk lehetőségét. A szüleink támogatását, betegápolást, a favágást, sütést, főzést, segíteni barátunk költözésében stb. Ez, mégha szeretteink nem is fejezik ki felénk, folyamatos bűntudattal járhat és sok esetben jár is. A bűntudattal való bölcs és türelmes szembenézés segíthet az érzelmi terhek mérsékelésében.

A saját veszteségek és költözéssel kapcsolatos érzelmeink feldolgozása, elfogadása segíthet tehermentesíteni a mindennapokat, csakúgy mint a nyílt kommunikáció a család felé, szükség esetén a feladatok újra elosztása: a fát nem tudom felaprítani édesanyámnak, de tudok segítséget keresni, vagy a hazalátogatásomig elhalasztani. Fontos lehet ilyenkor a támogató rendszer aktiválása, átgondolni, hogy kik azok, akiktől segítséget kérhetek az itthoni problémák rendezésében. 

• Mi lett volna, ha? – párhuzamos fantázia élet

Az önkéntes költözéssel kockázatot vállalunk: vajon megéri-e a kiköltözés? Sok veszteség csak a kiköltözés során válik tudatossá. A hétköznapok másmilyenségével tudatosul bennünk, hogy mennyi minden más és mennyi mindenből maradunk ki. Általános az a jelenség, hogy más országból való emberek arról beszélgetnek, hogy mi minden más az ő kultúrájukban, országukban "a koccintásnál a magyarok mindig egymás szemébe néznek; ez Magyarországon fél euróval olcsóbb". Hasonló belső beszélgetések játszódhatnak le bennünk kiköltözés után. Az otthoni szokások, normák egy ideig viszonyítási pontok lehetnek, amik segítségével jobban megérthetjük azt, hogy miben más az új környezeti kultúra, normák, viselkedésmódok. Viszonyt könnyen válhat ez kontraproduktívvá!

Kialakíthatunk egy gondolati világot, amiben a jelen, külföldi nehézségei még fájdalmasabbá válnak, hiszen a hazai életet felértékeljük, a hazai ismert értékek biztonságába burkolózhatunk. Felépíthetünk egy "párhuzamos fantázia életet" arról, hogy miben lenne jobb most otthon, miben tartanánk előbb. A veszteség és a bizonytalanság érzése torzíthatja a gondolatainkat. Az idealizált, szép fantáziák pedig még jobban megnehezíthetik az életünket. Fontos ezekkel kritikusan bánni, felismerni, hogy a fantázia nem a valóság, hanem egy érzelmi szükséglet, egy jóvátétele, tehermentesítése a jelen élet nehézségeinek. Ennek bölcs elfogadása és vizsgálata segíthet abban, hogy kellő előrelátással és józansággal kezeljük a helyzetet.

• Külföldre költözés, mint krízis

Pszichológiai krízisnek nevezzük azokat a helyzeteket, amik kikerülhetetlenek, meglévő megküzdésmódjaink nem alkalmazhatóak, a meglévő támaszaink nem elérhetőek és jelentős szorongással járnak, tudatunk egészét lefoglalja. E definíció szerint a migráció, vagyis a külföldre költözés is lehet krízis helyzet. A fáradtság, alvászavarok (túl sok, vagy nehéz elalvás), szorongás, esetleges pánik tűnetek,  levertség, visszavonultság megjelenhetnek tünetként. Mint a krízissel való megküzdés során, úgy idővel ezek a tünetek is oldódhatnak: az erőforrások, támaszok kiépítésével, a szorongató helyzetek megismerésével, nyelvismerettel, helyismerettel, információk összegyűjtésével, új megküzdési módok, önismeret fejlesztésével. Ám ehhez sokszor türelemre, megértésre és munkára van szükség, ami egy krízis helyzetben kifejezetten nehéz. A magunk felé gyakorolt empátia és megengedés, az erőforrások mozgósítása (szociális kapcsolatok, a segítségkérés, az otthon maradottakkal való videóhívás, folyamatos kapcsolat, szokások kiépítése stb.) segíthet. Máskülönben a próbálkozásaink, megküzdésmódjaink egyre kétségbeesettebbek lehetnek, és egy destruktív és öndestruktív spirálba süllyedhetünk, ami komolyabb nehézségekhez vezethet: depresszió, impulzivitás zavarok, hangulatzavarok, negatív önkép, szorogásos zavarok, pánikzavar. Feljöhetnek és megerősödhetnek régi problémák önmagunkkal kapcsolatban, elégtelen önértékelés, bátortalanság, szégyenlősség, túlzott gátlásosság, szorongás, rágódás, vagy rossz megküzdésmódok, mint a szerhasználat, vagy függőségek.

Ha vannak mintáink, barátaim, vagy családtagjaink, akiknek vannak hasonló tapasztalataik, akkor talán könnyebben tudjuk magunkat felkészíteni, így a kritikus helyzeteket tudatosabban tudjuk kezelni. Külföldi magyar csoportok megkeresése, vagy nemzetközi sorstársakkal való beszélgetés, baráti kapcsolatok kiépítése nagyon fontos lehet a tapasztalataink megosztásában, a kapcsolódásban, de akár praktikus teendőkben is. Segíthetnek olyan filmek, könyvek, dalok, amik segítenek a saját élethelyzetünk megértésében és talán a saját magunkkal való együttérzésben is. Segítő szakemberekkel való munka, akár online, akár személyesen (egyre több a kivándorolt pszichológus is) is segíthetnek. Hiszen a változás nem áll meg egy társadalmi szinten, hanem énünk középpontjáig hatol. 

A kiköltözés egy központi témája lesz az énkép: Ki vagyok én? Ki vagyok én az új környezetben? Ki vagyok én az otthoniaknak? 

Erről a következő bejegyzésben írok részletesebben.